Őszintén szólva, amikor először ültem be a színházba megnézni ezt a darabot, nem vártam sokat tőle. Elvégre ez egy operett darab, melyet akkor tévesen az operához hasonlítottam. Ám már az első tíz perc után tudatosult bennem, hogy tévedtem, kár volt előre ítélkezni.
    A történet Magyarországon játszódik, egy vidéki kastélyban, mely az Illésházy birtokon található. A kastély az amúgy sikeres színházi rendező, gróf Illésházy László tulajdona, aki eladja a birtokot, mert ,,ki se látszik az adósságból”. Épp távozni készülne, amikor találkozik a kastély új tulajdonosának lányával, Lilivel. Amolyan szerelem első látásra szituáció megy végbe. Ekkor kezdődik az egész darab bonyodalma, mert a hamarosan belépő Malomszegi báró tévesen a grófot komornyiknak nézi, és fel is bérli. Hősünk, mivel ahogy ő mondta: ,,Érdekel a szituáció”, el is fogadja a munkát.
    A történet folyamán több érdekes karakterrel is találkozhatunk. Ott van Frédi, Lili lökött udvarlója, Clarisse, a szomszéd birtokon lakó színésznő, aki Lászlót akarja megszerezni magának, Becsey, a birtok tiszttartója, aki egy kis pénzért mindenre képes, illetve az Illésházy nővérek, akiknek a birtokra fáj a foguk. A darabban van még egy karakter, az úgynevezett ,,Mindenki”. Ezt egy színész játssza (Kiss Zoltán vagy Fila Balázs), lényegében ő egy személyben az inas, a kocsis, a takarító, stb.
    Magának a színdarabnak az egyik legnagyobb erőssége, hogy a története nem olyan döcögős, mint amilyen az Úri Murinál volt. Jóval pörgősebb, még az első felvonás is, ami általában nem jellemző színházi előadásokra. Az események gyors ütemben követik egymást, nem kell rá negyed órákat várni, hogy történjen valami.
    A színdarab tele van kisebb-nagyobb poénokkal. A darab alig kezdődik el, már van min nevetni. Néhány poén ráadásul olyan ütősre sikeredett, hogy még a színészek sem bírták ki. Legutóbb, amikor néztem a darabot, előfordult, hogy percekig állt az előadás, mert a színészeket annyira elkapta a nevetés, hogy nem bírták folytatni.
    Voltak olyan részek a darabban, amikor a színészek a közönséget is bevonták a darabba (Frédi kimutat a közönségre:  ,,Nézze annak az öregasszonynak a képét, van vagy 200 éves!” – odapillantva láttam, hogy tényleg üldögél ott egy korosabb hölgy). A Súgó színpadról tudni kell, hogy alig nagyobb, sőt, jobban mondva kisebb, mint például a 010-es tanterem. Akik a legelső sorban ülnek, azok előtt alig egy méterrel folyik az előadás.
    Lényegében a Lili bárónő egy jól megvalósított operett, melyet többször meg lehet nézni, mert mindig történhet benne olyan, ami az előző előadásban nem volt felfedezhető. Ritkán szoktam mondani, de ebben a darabban nem fedeztem fel semmi negatívumot. A színészek jól játszanak, a történet érdekes, fordulatos, kellőképpen humoros. Kell ennél több?

Szereposztás:

 Lili bárónő: Lukács Anita
Illésházy László gróf: Dolhai Attila, Vadász Dániel

Malomszegi báró: Jantyik Csaba
Becsey, a tiszttartó: Szolnoki Tibor, Dézsy Szabó Gábor

 Illésházy Agatha grófnő: Lehoczky Zsuzsa
Illésházy Krisztina grófnő: Mednyánszky Ági
Frédi: Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid

 Clarisse művésznő: Szendy Szilvi

 Minden szerepben:
Kiss Zoltán
Fila Balázs

 Zongorán közreműködik:
Reményi József
Riederauer Richárd

 Rendező:
Béres Attila

Képek a darabból:
(A színészek nevéhez vidd az egeret a képre!)