A Madách színház színpadán tekinthető meg ez a musical. Az eredeti színdarabot T.S. Eliot és A. Lloyd Webber rendezte, míg a magyar változatot Szirtes Tamás. A Macskák népszerűségét mutatja, hogy először 1983-ban (szóval pont 25 éve) mutatták be, és azóta is rajta van a programlistán (igaz, volt egy felújítás 2007-ben).

Macskák… nem pont egy beszélő cím. Azt ugyan elárulja, hogy milyen karakterekre számíthatunk az előadás során, de annál több nem derül ki. Nem lehet következtetni a cselekményre, stb. A képek, amik a darabról megtekinthetők, csak annyit árulnak el, hogy a színészek macskajelmezben adják elő a darabot (bár gondolom ez magától értetődő). Így amikor beültem megnézni a darabot, nem tudtam, mire számíthatok.

Aztán ahogy telt az előadás, szépen lassacskán kezdtem rájönni, hogy miről is van szó. Bár a színészek macskákat formáltak meg, kissé olyan érzésem volt, mintha egy tükör lenne a színpad és a nézőtér között. Egyik oldalon a macskák, másik oldalon az emberek.

Azért mondom ezt így, mert azok a bizonyos macskák nagyon is emberi tulajdonsággal rendelkeztek. Eléggé széles skálán mozogtak a különböző macskák tulajdonságai. Volt köztük rabló, maffiózó, bűvész, kiégett színész és még lehetne sorolni. Így aztán le lehetett vonni, miről is szólt a darab: az embereket mutatták be, macskákat felhasználva.

Volt egy eléggé zavaró tényező az előadás során. A darabban alig van sima párbeszédes rész, ha a macskák mondtak valamit, azt szinte csak énekelve tették. Ezzel még úgy nem is lenne baj, de vagy az akusztika, vagy a hangosítás miatt nem sokat lehetett érteni az énekből ott hátul. Úgy ültük végig az előadást, hogy csak töredékében értettük, mi történik voltaképpen. Ez pedig nem kicsit volt zavaró.

A fentebb említett problémát ellensúlyozta a nagyszerű koreográfia. Egyszerűen döbbenetes volt, hogy milyen táncokat produkáltak a színészek. Kifejezetten a Mefísztulész II szerepében feltűnő Kovács Gergely Csanád volt az, aki olyan hajmeresztő dolgokat csinált néha, hogy kis híján kiestem a székből. Természetesen a többiek sem maradtak el sokban mögötte.

A tánc milyensége mellett a mennyisége is figyelemre méltó volt. Az első felvonás végén volt egy hosszabb (majdnem negyed órás!) táncjelenet. Ne gondoljátok azt, hogy csupán volt egy két lépés hébe-hóba, meg egyszerre csak az egyik fele, aztán másik. Fenét, egyszerre az egész színészi gárda, intenzíven.

A zene szintén nagyon jó volt, de sajnos a már említett probléma miatt az énekből alig lehetett érteni valamit.

Minden összevetve érdemes volt megnézni a Macskákat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti az igényes táncjeleneteket és zenét. Egyszer mindenféleképpen meg lehet nézni.

Szereposztás

Tus, Gastrofar George

Dunai Tamás

Gálvölgyi János

Laklóth Aladár

Szolnoki Tibor

Grizabella

Bajza Viktória

Bencze Ilona

Malek Andrea

Mefisztulész I.

Kalapács József

Mefisztulész II.

Kovács Gergely Csanád

Nagy Hirig Macska

Molnár Ferenc

Old Csendbelenn

Ambrus Ákos

Egyházi Géza

Molnár Levente

Munkustrapp

Nagy Balázs

Sándor Dávid

Lengelingéla

Gallusz Nikolett

Kökényessy Ági

Bombalurina

Détár Enikő

Fábián Anita

Quaxo

Barát Attila György

Csutka István

Mindlevery

Ladinek Judit

Ben Mickering

Weil Róbert

Elvis Trén

Arany Tamás

Szente Vajk

Micsel Rumli

Barabás Kiss Zoltán

Serbán Attila

Cassandra

Balla Eszter

Póka Éva

Victória; Gimb-Gömb

Várady Viktória

Veress Zsuzsanna

Koricipat

Arany Tamás

Sándor Dávid

Kiscica

Nagy Franciska

Sárközi Gyula József

Vakli Dorka

Rendező:

Szirtes Tamás

Képek